A magyar királyi József Nádor Műegyetemen és jogelődjeinél a mechanikai technológiát, mint tantárgyat, már a XIX. század közepétől oktatták olyan professzorok, akik más tárgyakat is, pl. geometriát tanítottak. A tantárgynak önálló oktatási egysége, a Mechanikai Technológia Tanszék 1889 május 13-án alakult meg, amikor Rejtő Sándor okleveles gépészmérnök, királyi ipari felügyelő nyilvános tanári kinevezést kapott a mechanikai technológia tárgykör előadására. Rejtő Sándor az addig csak leíró jellegű mechanikai technológiát elméletileg is megalapozott tudományággá fejlesztette. Rendkívül termékeny munkát végzett a mechanikai technológia szinte valamennyi területén. Munkásságát számos könyv, jegyzet és oktatási segédlet fémjelzi. Az 1901/02 és a 1903/04 tanévekben a gépészmérnöki szakosztály dékánja, az 1920/21 tanévben a Műegyetem rektora, majd 1923-tól az Magyar Tudományos Akadémia tagja volt.
Dr. Misángyi Vilmos – aki az 1924-ben vette át a tanszék irányítását a nyugdíjba vonult Rejtő Sándortól – meghatározó szerepet játszott a tanszék által előadott tantárgyak korszerűsítésében. Vezetése alatt olyan kiválóságok kezdték meg pályafutásukat, mint Zorkóczy Béla (1925-től 1932-ig tanársegéd, majd 1932-től 1934-ig adjunktus), Gillemot László(1936-tól 1941-ig tanársegéd, majd 1941-től adjunktus) és Vér Tibor (1931-től 1944-ig magántanár), aki hazánkban elsőként vezette be a fárasztóvizsgálatokat.
A II. világháború a tanszék életében is jelentős törést okozott. 1944 novemberében a Műegyetem felsőbb évfolyamait tanulmányaik folytatására Németországba telepítették ki. Budapest 102 napig tartó ostroma során 1944 decemberétől 1945 februárjáig súlyos, csaknem helyrehozhatatlan károk érték a tanszék berendezéseit és épületeit. A harcok elcsendesedése után hamarosan megindult a helyreállítás és megkezdődött az oktatás.
A Mechanikai Technológia Tanszék vezetésére Dr. Gillemot László adjunktus – az 1947/48-as tanévtől kezdődően mint tanszékvezető egyetemi tanár – kapott megbízást. E megbízatásának 1977 augusztus 20-án bekövetkező haláláig tett eleget. Csaknem 42 évig volt a tanszék hűséges munkatársa, majd vezetője. Munkásságát számos rangos kitüntetés (Kossuth díj 1949-ben és 1957-ben) és a Magyar Tudományos Akadémia tagsága jelezte (1949 október 31-től).
Az 1949-es műegyetemi reformot követő években a mechanikai technológiák egyes fejezetei önálló tanszékeket kaptak (Villamosipari Anyagok Technológiája Tanszék, Könnyűipari és Textiltechnológia Tanszék, Gépgyártástechnológia Tanszék, Szerszámgépek Tanszék). A fémes anyagok és azok tulajdonságait megváltoztató technológiák tárgyköre maradt a nevét megtartó Mechanikai Technológia Tanszéken.
A Dr. Gillemot László vezetésével megújult képzés a mechanikai technológiák korszerű és naprakész ismereteivel látta el a tanszék hallgatóit, akik közül számosan később a tanszék munkatársai lettek. Az 1958/59 tanévtől kezdődően az addig „Szerkezeti anyagok technológiája” közös néven tanított alaptárgyat szétbontották külön néven a metallográfia és anyagvizsgálat, a szerkezeti anyagok technológiája, továbbá a hegesztés oktatására. Az alaptárgyi oktatásban a műhelygyakorlat jellegű képzés mellett bevezették a laboratóriumi méréseket is. A 60-as évek közepétől a tanszéki oktatók vették át a külső meghívott előadóktól a forgácsolás nélküli megmunkálások, illetve a képlékeny alakítás tárgyak oktatását.
Az 1960/61-es tanévtől kezdődőden, a Műegyetemen megkezdődött a szakmérnökök képzése, a hegesztő, anyagvizsgáló és képlékenyalakító szakmérnökök oktatása.
Az 1973/74-es tanévtől bevezetett reform alapján megújult szakosodási rendben a tanszék a gépgyártástechnológus szakképzésen belül két szakirány: a hegesztés és a képlékenyalakítás gondozására készült fel. Bevezették a forgácsolás nélküli technológiák szaktárgyi oktatását a nem technológus szakos hallgatók számára.
Az Intézet oktatói és kutatói folyamatosan részt vettek a tantárgyak korszerűsítésében, a hazai és nemzetközi kutatásokban, valamint jelentős szerepet játszottak a hazai gépészmérnökképzés korszerűsítésében. Az 1993/94 tanévtől bevezetett kredit rendszerű képzésben az Anyagtechnológia modult gondozza a tanszék. 1993-tól a tanszék gondozza a gépészmérnöki doktori (PhD) képzésen belül az alkalmazott anyagtudományi alprogramot.
A tanszék jelentős eredményeket ért el a hegesztés, hőkezelés és gépipari képlékenyalakítás technológiai kutatása terén. A mechanikai anyagvizsgálatok terén vezető szerepet játszott a törésmechanikai és alakíthatósági vizsgálatok hazai bevezetésében. Munkatársai honosították meg a precíziós öntést, az indukciós hőkezelést, a hegesztett szerkezetek radiológiai vizsgálatát már több mint 50 évvel ezelőtt! Az új anyagok és új eljárások (pld. martenzites erőművi acélok, porkohászati alumíniumötvözetek, nanokristályos tömbi anyagok) kutatása jelenleg is folyamatban van.
A Villamosipari Anyagtechnológia Tanszék a BME Villamosmérnöki Kar szervezeti egységeként 1952-ben alakult meg. Feladata a villamosmérnök hallgatók technológiai, anyagismereti, munkavédelmi oktatása volt. A tanszék öt fős létszámmal, Dr. Vasvári Nagy Ferenc vezetésével a Szerb utcai épületben kezdte el munkáját. A laboratóriumi eszközök zömét üzemek adományozták, a szűkös lehetőségek miatt az első hét évben a gyakorlati órákat üzemlátogatásokkal helyettesítették. A „Szerkezeti anyagok” címmel oktatott háromféléves tárgy enciklopédikus jelleggel felölelte a villamosiparin túlmenően a mérnöki gyakorlatban előforduló ismeretanyagot. Ebben az időszakban kísérleti és ipari munkák a kavitáció, a hegesztési technológiák, és a roncsolásmentes anyagvizsgálatok témaköreiben folytak, és az üzemekben sok anyagvizsgáló berendezés hitelesítését is a tanszék munkatársai végezték el.
1964 és 1986 között a tanszéket Dr. Prohászka János vezette, majd 1986-97-ig, az újjászervezésig, Dr Ginsztler János. A villamosmérnök hallgatók számára oktatott alapozó tárgy neve „Anyagtechnológiá”-ra változott, két félévre szűkült, csökkent az óraszám. Az addigi széleskörű mérnöki ismeretanyag oktatása a villamosipar területére korlátozódott, a leíró jelleg helyett már ekkor is az anyagszerkezeti alapok kerültek előtérbe. A tanszék 1969-ben költözött a V/2 épületbe. A Magyar Tudományos Akadémia Prohászka akadémikus vezetésével kihelyezett Fémszerkezettani Kutatócsoportotlétesített a tanszéken. A permanens oktatási reformok egyikének eredményeként a villamosmérnöki szakos hallgatók részére oktatott alapozó tárgy neve Anyagtudományra változott. 1992-től a villamos mellett a gépész hallgatók munkavédelmi oktatását, és karunk Orvostechnika moduljának szervezését is ez a tanszék végezte.
1970-ben a Villamosipari Anyagtechnológia és a Mechanikai Technológia Tanszékből létrejött a Gépészmérnöki Kar Mechanikai Technológia és Anyagszerkezettani Intézete. A szervezeti átalakítás az oktatási feladatokat lényegesen nem érintette, a két tanszék továbbra is két karra oktatott, komplex feladataikat továbbra is önállóan látták el. Az Intézet alapító igazgatója Gillemot László, helyettese Prohászka János akadémikusok voltak. Gillemot László 1977-ben bekövetkezett halála után az Intézet igazgatója Dr. Prohászka János, helyettese, és egyben a Mechanikai Technológia Tanszék vezetője Dr.Artinger István lett. Prohászka János vezetői megbízásásának lejártakor 1986-ban az Intézet igazgatója Dr. Artinger István, helyettese 1992-ig Dr. Ziaja György, a Villamosipari Anyagtechnológia Tanszék vezetője 1986-97-ig Dr. Ginsztler János lett, aki 1992 és 97 között egyben az Intézet igazgatóhelyettesi tisztét is ellátta.
Az Intézet 1997-ben megszünt, helyette a két tanszék összevonásával jött létre a Mechanikai Technológia és Anyagszerkezettan Tanszék Dr. Ginsztler János vezetésével. A Tanszék Gépészmérnökkari- és Villamosmérnökkari Oktatási csoportokra, valamint az MTA által fenntartott Fémtechnológiai Kutatócsoportra tagozódott. A Tanszék neve 2004-től újra megváltozott, azóta az Anyagtudomány és Technológia Tanszék nevet viseli. 2007-től a tanszékvezetést Dr. Dévényi László vette át, és megszűnt a két oktatási csoport formális különválása. Az egyetemi terület-átcsoportosítások keretében a tanszék elhagyta a V2 épületet, az MT épület részbeni felújítása mellett ide költözött a tanszék összes oktatója és kutatója. A Fémtechnológiai Kutatócsoport megszűntét követően szerepét részben a 2012-ben alakult, Czigány Tibor prof. által vezetett MTA- BME Kompozittechnológiai Kutatócsoport vette át. 2014 januárjától a tanszék vezetésére Dr. Szabó Péter János kapott megbízást helyettese pedig Dr. Orbulov Imre Norbert lett.
A tanszéken magyar és külföldi hallgatók részvételével nappali és levelező doktorandusz képzés (PhD) is folyik. A tanszéknek jelentős szerepe van az egyetemen folyó nem magyar (angol, német, orosz és francia) nyelvű képzésekben is, beleértve az olyan speciális képzési formákat, mint pld. az angolnyelvű integrált gépész-villamosmérnök képzés vagy az orosznyelvű robottechnikai mérnökképzés. Kiterjedt nemzetközi kapcsolatait közös kutatások, kutató és hallgatócserék jelzik, jórészt az Európa Únió által meghirdetett programok keretein belül (COST, INCO-COPERNICUS, TEMPUS, PHARE, FP5, FP6 stb.). Hazai alapkutatási tevékenységét elsősorban az OTKA, az OM és a GM támogatásával végzi. A tanszék a hazai ipar problémáinak megoldásában is részt vesz, rendszeres vállalati megbízások alapján.
A hegesztőszakmérnök képzés 1993-ban nemzetközi akkreditálást nyert el, és így lehetőség nyílt arra, hogy a szakmérnök hallgatóink megszerezhessék az EWE (European Welding Engineer) Európai Hegesztőmérnök diplomát. A tanszék Metallográfiai (optikai és pásztázó elektronmikroszkópia) laboratóriumát a Magyar Nemzeti Akkreditáló Testület és a Deutsches Akkreditierungssystem Prüfwesen GmbH 1998-ban akkreditált vizsgálóhellyé minősítette.
A tanszék oktatói közül többen töltöttek (töltenek) be egyetemi illetve akadémiai vezető tisztségeket is: Rejtő Sándor rektor, dékán, Gillemot László rektor, rektorhelyettes, Artinger István dékán, Ginsztler János rektorhelyettes voltak, ő jelenleg a Mérnöktovábbképző Intézet igazgatója és a Magyar Szabványügyi Testület elnöke. Prohászka János az MTA műszaki tudományok osztály elnöke, Konkoly Tibor a Magyar Szabványügyi Testület elnökeként tevékenykedett.
Több hazai rokontanszék alapítója és vezetője is a Mechanikai Technológia Tanszékről került ki. Zorkóczy Béla 1950-68-ig, Romvári Pál (1968-1991-ig) a miskolci NME Mechanikai Technológia Tanszékén, Kapitány Sándor 1975-85 ig a kecskeméti GAMF Mechanikai Technológia Tanszékén volt tanszékvezető. Vojnich Pál alapította a Bánki Donáth Műszaki Főiskola Mechanikai Technológia Tanszékét. A hazai tudományos közélet több jeles mai képviselője is a tanszéken szerezte szakmérnöki diplomáját vagy tudományos fokozatát, így például Czoboly Ernő, Cser László, Csizmazia Ágnes, Kardos Károly, Lukács János, Tisza Miklós, Tóth László.
